Időnként a tévé előtt étkezek, nemrég is így tettem, amikor egyszercsak az egyik reklám rövid bevezetője után megakadt a számban a falat és kissé nehézkessé vált lenyelnem.

Egyetlen drága asszonyt, kisasszonyt, nagylányt, kislányt sem szeretnék megsérteni, de mindennek van egy határa, csókolom!

Könyörgöm, a tampont még elviseltük a tévében, meg a betétet, néha az inkontinenciáról szóló reklámok is elmentek, viszont nyomatékosan szeretném kérni, hogy ne, ne beszéljünk főműsoridőben egy szórakoztató műsort megszakító reklámblokkban a hüvelygombáról. Vagy előtte írjuk ki minimum azt, hogy most a nyugalom megzavarására alkalmas képek és hanghatások következnek. Akkor legalább fel vagyok készülve, hogy most majd valami erős lesz, de amúgy, enélkül eléggé váratlanul ér, ahogy a hüvelygomba belemászik a tányéromba a képernyőről, közvetlenül a húsvéti sonka és a torma közé.

Ráadásul hüvely. Nem ám láb, vagy bőr. Hüvely. Az a terület, amire - lássuk be, na - szívesen és gyakran gondolunk, de egészen más kontextusban. Így aztán, amikor váratlanul ott terem az arcunkban az ehhez kapcsolódó gomba, valahogy elmegy az étvágy. Mindenfajta étvágy. Az ételt se kívánjuk egy darabig, de mást se.

Szóval hölgyeim, azt javaslom át kéne gondolni, kell-e ezzel egy szórakoztató csatornán foglalkozni. Tudom, tudom, azok a szemét reklámcégek, meg a forgalmazó, meg satöbbi. De hát tessék panaszlevelet írni - ha a célcsoport teszi, nagyobb a hatás -, vagy ahhoz a nyavalyás ORTT-hez fordulni, esküszöm sutba dobom azzal a szánalmas testülettel kapcsolatban minden ellenérzésemet, és támogatni fogom, hogy jól megdorgálják a csatornát, amiért az orrom alá dugja a hüvelygombát.

Nem mellesleg, mi sem lógatunk csak úgy semmit a képernyőről a drága hölgyek tányérjába.