Jézusanyám! Betlen János feltámasztja a nyolcvanas évek végén dúló videokazettás korszak általunk csak alámondásosnak nevezett filmjeinek felejthetetlen hangulatát. A baj csak az, hogy ezt éppen ezekben a percekben a Nap-keltében, egy Mahmúd Abbász palesztin elnökkel készített interjúban teszi.

Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a Nap-kelte gagyi, nagyon gagyi, de hogy nincs az egész stúdióban egyetlen ember sem Betlen Jánoson kívül, aki a palesztin elnöknek kölcsönözné a hangját, miközben azt éppen Betlen János kérdezi, nem gondoltam volna. Már pedig, úgy tűnik nincs, így fordulhat elő, hogy az újságíró hangján szólal meg maga az újságíró és az interjúalany is, mindezt persze úgy, mintha Betlen orra alá ébredés után tizenhat másodperccel tolták volna oda a felmondandó szöveget nyolcas betűméretben szedve. A helyzet viszont még csak nem is ez, hanem az, hogy élő adásban fordítja a nézőknek az egy nappal korábban felvett interjút. Megy ez neki, csuklóból. Gondolom ezt gondolja. De hogy miért, azt el sem tudom képzelni. Hiszen csak dadogás van, akadozás, összefolyó szavak és mondatok. Nagyjából olyan az egész mintha Pozsgay Józsefet hallanánk kezdő korában részegen poénkodni. Pedig talán lett volna idő tisztességesen leszinkronizálni, vagy legalább leírni a szöveget. Mégsem. Marad a kérdőjel.

Amint lesz videó, berakom majd ide valahogy, mert ezt érdemes megnézni.

UPDATE - 2008. 11. 06. 09:30: Már van is videó, de betenni ide nem tudom, szóval megnézni itt lehet.