A magyar könnyűzene egyik legidegesítőbb tulajdonsága, hogy nagy világslágereknek rendre megszületnek a magyarra fordított változatai. Korda Györgytől kezdve a Grammy-díjról mindig éppen csak hajszállal lecsúszó Pély Barnával kiegészült Roy és Ádámig. Lehet ezt azonban úgy is csinálni, hogy a végeredmény kevésbé kínos, sokkal inkább szórakoztató legyen, mint például az alábbi esetben.



Az eredeti szám elkövetői jönnek Budapestre a napokban, úgyhogy akár meg is lehet nekik mutatni, feltehetően nagyon nevetnének, ha értenék ezt a marhaságot. Persze valószínüleg nem értik, úgyhogy a magyar változat munkatársainak meg kell elégedniük a magyar drámenbézerek kacagásával.

(Nem bírom ki egy kis szemétkedés nélkül. Felmerült bennem a kérdés: egy buliban lejátszva ezt a számot vajon a táncolók közül hánynak tűnne fel egyáltalán, hogy nem az eredetit hallja? Belegondolva egy dnb-party Pendulumra bőszen ugráló közönségének átlagos összetételébe, én a bulin jelenlévők létszámától függően úgy 4 és 12 között saccolok.)