Összekapott az Indexen két magyar filmrendező. Egészen pontosan az egyikkel csináltak egy interjút, amiben leszólta a másik filmjét, aki erre egy nyílt levelet írt válaszképpen, hogy hát azért ezt mégse.

A vicces ebben az, hogy ha elolvassuk az interjút és a válaszlevelet, láthatjuk, hogy mindketten marha önérzetesek, és igen büszkék arra, amit eddig elértek.

Az egyiknek olyan filmek vannak a számláján, mint az Apám beájulna, vagy a Rosszfiúk, a másiknak meg például a Valami Amerika és a mind közül legsúlyosabb Magyar vándor.

Egyetlen javaslatom lenne a rendező urak számára, mielőtt komolyabb vita alakulna ki közöttük: orbitális büszkeségük villogtatása helyett inkább azon dolgozzanak, hogy legalább fejenként egy darab nézhető, vagy annál kicsit jobb filmet képesek legyenek összehozni pályájuk során. Én őszintén szorítok nekik.

(Így zárójelben annyit tennék még hozzá Herendi Gábor felháborodásához, hogy az távolról sem probléma, ha egy rendező nagy nyilvánosság előtt elmondja a véleményét egy másik filmjéről. Főleg nem, ha magyar közönségfilmekről van szó, amikre bőven ráfér, hogy a sárga földig tapossák őket, sőt, köpjenek is rájuk sósavat. A probléma az, ha pont Sas Tamás teszi mindezt.)