Mármint a mistablog 2.0, ami túl van eddigi történetének leghosszabb szünetén. Egy rakás dolog van, amiről lehetett volna elmélkedni itt az elmúlt hetekben, és lesz is, amit utólag előszedek, mégis nagyrészük menthetetlenül szó nélkül marad majd. No, de sebaj, úgyis volt róluk szó más oldalakon, vélhetően az itteni lehetőségeknél amúgy is komolyabb formában.

Az elmúlt hetekben kapott, a folytatásról türelmetlenül érdeklődő kommenteket, leveleket és egyéb üzeneteket köszönöm, jól estek. Dedikált gyermekkori fotót sajnos nem tudok küldeni, ne kérjetek, annak a fiatal házaspárnak pedig, akik rólam szeretnék elnevezni születendő gyermeküket, üzenem, hogy részemről rendben, de azért gondolják meg még egyszer jól!

A továbbiakban mintha mi sem történt volna. Persze azért kommentbe jöhetnek az üdvrivalgások.