Nagy nap ez a mai: címkepremier a mistablogon. Hogy ez baromság? Tényleg az, eddig sem volt soha ilyen, ráadásul értelme sincs túl sok, de valahogy be kellett vezetni ezt a posztot. Arról van szó, hogy mostantól nem csak reggelizene lesz néha, hanem lesznek klipek mindenféle komolyabb apropó meg bővebb körítés nélkül. Azért, mert eszembe jut, rég hallottam, most hallottam először és megtetszett piszkosul, vagy akármi másért, olyanért, amit nincs kedvem elmagyarázni, de ha lenne is, lusta lennék hozzá. Netán pusztán csak mert nincs időm rendesen frissíteni és ezzel terelek addig, amíg lesz. Szóval zenecsakúgy.

Elsőként az alábbi videó kerül a címke alá, bár máris rendhagyó módon, hiszen annyit azért rögtön szeretnék hozzáfűzni, hogy ez minden kétséget kizáróan az elmúlt nagyjából egy év egyik legjobb magyar popszáma és egészen biztosan a legeslegjobb punkszáma. A szöveg zsenialitására hosszú ideje rendszeresen rácsodálkozom, az utolsó sortól pedig a nagyon sokadik meghallgatás után is elröhögöm magam. (Akik nem értik, nem hallják, azok a videó youtube-oldalán találják a pontos szöveget.)