A legenda szerint Ray Charles egyik korai koncertje után a szórakozóhely tulajdonosa nem volt megelégedve a műsor hosszával. Ray és zenekara - mivel nem volt már mit játszaniuk - a ráadásban improvizálta az alábbi számot, ami előtt a vak fenomén egyenként dúdolta el zenészeinek, hogy pontosan mit is játszanak, valamint azzal buzdította őket, hogy csak kövessék őt, nem lesz probléma. Hangzatos sztori, az egyszer biztos, ráadásul a Wikipedia is nagyjából így tudja, sőt a Ray Charles életéről szóló - a zenész közreműködésével készült - nagyszerű filmben is ezt láthatjuk, úgyhogy akár igaz is lehet.

Az viszont tény, hogy a szám Ray Charles egyik legnagyobb slágere lett, a Rolling Stone magazin 2004-ben készített, minden idők ötszáz legjobb számát összegyűjtő listáján pedig a tizedik helyet foglalja el, tehát azt is mondhatjuk, hogy ez a világ tíz legjobb száma közül az egyik (ami ráadásul 1959-ben július hónap 13. napján jelent meg, és az, mint tudjuk, minden évben az év legfaszább napja, a legjobb dolgok olyankor jönnek a világra).

Meg kell hát hallgatni legalább egyszer mindenkinek!



És ezek után mondja azt bárki, hogy nem Ray Charles volt a huszadik század egyik legnagyobb zenei géniusza!