Esküszöm, nem akarom bántani a srácot, de amikor elolvastam ezt a cikket, azt hittem, csak valami vicc. Aztán fájóan hasított belém a felismerés, hogy amennyire annak tűnik, ez pont annyira komoly és Barátok Közt Tóni tényleg azt képzeli, hogy ez így rendben van és ez így jó. Mármint az, hogy kiadott egy lemezt, amin szerelmes dalokat énekel átszellemülten. Feldolgozásokat. A repertoár Máté Pétertől, Demjén Rózsin át egészen Zámbó Imréig terjed, szóval valami olyasmit készített a srác, mint a Fasza Tibi. Sőt, magával a Mesterrel együtt rakták össze az anyagot, úgyhogy a siker és a minőség garantált. Gondolja Tóni, vagyis Matyi, bár ez gyakorlatilag mindegy. Mármint, hogy Tóni vagy Matyi.

Nos, a lemez megvan, a srác pedig ilyeneket mond a Velvetnek, hogy "Nagy előny, hogy már ismernek és az is előny, hogy feldolgozásokat énekelek, amire kíváncsiak lehetnek, hiszen Dósa Matyi, egy fiatal Barátok Közt-ös sztár adja elő őket. Szerintem kíváncsiak lesznek rá és valószínűleg megveszik". Meg ilyeneket: "Az a célom, hogy az emberek megismerjék, elfogadják a másik oldalam is, és kövessék a pályafutásom." Sőt, a cikkben utalnak rá, hogy a srác nem tartja elképzelhetetlennek a dupla platinát sem. Bátor.

Hát, kedves Fiatal Barátok Köztös Sztár, ha már a szülők, vagy legalább a haverok eddig nem merték megmondani, megteszem én helyettük, csak mert amúgy lehetnél egy szimpatikus gyerek is. Szóval: ezt a lemezt a kutya sem fogja megvenni. De tényleg nem. Azért nem, mert senkit nem érdekel, hogy énekled el, például a Zámbó Imitől a Még nem veszítheteket. Nem csak azért, mert azt a számot eredetiben is egy öncsonkítással felérő élmény végighallgatni, hanem mert tényleg, a nagyközönség szarik arra, hogy mit csinálsz. Addig érdekelted őket, amíg benne voltál abban a sorozatban, amit a vacsi alatt megnéztek, hogy lazítson valamennyit az agy a kőműveskanál és a lefekvés között. Érted? De ennyi volt. Vége. Minden egyéb csak görcsös erőlködés és ráadásul a legcikibb fajtából. Fasza Tibivel súlyosbítva.

Egyébként a srác olyanokat is mondott a Velvetnek, hogy "Nekem csak eredeti cédéim vannak, egy mp3-as lemezen van, amit az egyik barátomtól vettem át, de azon külföldi számok vannak". Hát, ezt - finoman fogalmazok -, kedves Mátyás Antal, nem hiszem el. Bár, lehet, hogy mégis így van és akkor megvan a válasz, hogy miért beszélsz ilyeneket, mint az előbb idézettek. Mert fogalmad sincs, mi megy manapság a zenei életben meg a kortársaid körében. Segítek: pont azért nem fogja a kutya sem megvenni a lemezedet (azon kívül, hogy leszarják), mert az a négy darab tizenkét éves kislány, akit érdekelne az egész, már régen letöltötte mp3-ban, feltéve, ha volt olyan releaser team, akik nem átalkodtak rippelni.

Végezetül pedig, Tónimatyi! Gondolkozz el valamin, kérlek! A sorozattól eddig megvált fiatalok közül hány maradt szem előtt mindmáig? És hányan tettek erre a tiédhez hasonló borzalmasan kínos és vérszegény kísérleteket? Minek hát beállni a sorba? Tessék szépen visszamenni a balettba ugrálni! Vagy az iskolapadba, vagy valami.