Valaha én is ebbe az iskolába jártam, igaz, nem ebben az évezredben. A delmagyar.hu cikkében és a kommentjeiben megnevezett tanárokat ismerem is. Szerettem azt a sulit, soha nem bántott egyik tanár sem, bár azt saját szememmel láttam, amikor néha testnevelés órán elcsattant egy-két pofon. Megjegyzem, soha nem ok nélkül, ami persze nem legitimálja a dolgot, viszont az sem mellékes, hogy nem passzióból pofozta fel a tanár a kölyköt. Hanem mert rá akarta borítani az ugrószekrényt a hülyegyerek a másikra, például.

Nem hiszem, hogy manapság sokkal több balhés gyerek járna az általános iskolákba, mint bármikor korábban. Nekem is volt osztálytársam, aki megrugdosta a másikat, és iskolai verekedések is voltak sokszor, csak akkor azok előtt nem történt pár nappal néhány sokkal súlyosabb, gyermekek által elkövetett bűncselekmény az országban (Blaha, gimnazista fiú agyonverése stb.), nem volt ennyire bulvárszagú úgy általában a média, mobiltelefonja pedig maximum a tornatanárnak volt, méteres antennával. Ennek megfelelően nem is kapott ekkora visszhangot egyik balhé sem. A verekedő srác, ha jól emlékszem, igazgatói intőig jutott, a másik meg talán megtanulta, hogy ha nekimennek, akkor nem az a legcélszerűbb, ha lefekszik a földre, hanem ha visszaüt. (Ki az, aki szerint, ez nem így van? Jó, és most őszintén?)

Nem gondolom, hogy a makkosházi iskola ilyen téren rosszabb lenne, mint bármelyik másik Szegeden. Az általános iskolák legnagyobb problémáit pedig (undorító, bújtatott szegregáció - nem csak a cigányokra gondolok -, felsőbbrendűségi tudattal megáldott gyenge képességű, a gyermekeknek hosszú évekre meghatározó, teljesen irreális világképet közvetítő tanárok stb.) nem fogja megoldani, ha a média hetente számol majd be iskolai verekedésekről, mint ahogyan az sem lesz megoldás, ha ennek hatására idővel olyan álszent, hazug és végtelenül kontraproduktív törvények születnek majd, mint az USA-ban. Még akkor sem, ha nyilvánvalóan elítélendő, ami azon a füves területen, a suli mellett történt.

Az általános iskolák legnagyobb problémáit a felsőoktatás megregulázásával lehetne némileg orvosolni. Például azzal, hogy a főiskolai tanárszakok jelentős részére ne olyan hallgatók járjanak, akik csak azért kerültek oda, mert nem vették fel őket máshova, vagy nem volt jobb ötletük. Ne olyanok, akik úgy végzik el - mert elvégzik! - a képzést, hogy időközben egy percig sem akarnak tanárok lenni, csak az "egy diploma kell" hozzáállással csinálják, majd miután végeztek, mégis rájönnek, hogy a diplomás munkanélküliségnél még az általános iskolai tanárnak is jobb, így aztán idővel már ott is találják magukat, hogy a leginkább befolyásolható, legtörékenyebb generáció nevelésével foglalkoznak. Ahelyett, hogy elmentek volna mondjuk péknek. Mert az ő pályatévesztésükkel, vagy kényszerpályájukkal nem ők szívják a legnagyobbat, ez világos.

Ameddig olyan emberek kapnak tanári diplomát, mint akik manapság tömegesen, addig ne csodálkozzunk, hogy a serdülőkorú gyerekeknek mindenfajta alapvető szocializációs problémáik vannak, hiszen többet töltenek a nevelésre alkalmatlan tanáraikkal, mint saját szüleikkel.

Végezetül annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy a makkosházi iskoláról alkotott véleményemmel például a saját testvérem, aki szintén oda járt, abszolút nem ért egyet. Mi lehet ennek az oka? Nekem mázlim volt a tanárokkal, ő pedig kifogta a selejtet. Olyan embereket, akiket hatóságilag kellene eltiltani a gyermekektől. Nem mellesleg, ezek az emberek még mindig abban az iskolában tanítanak. Úgyhogy, annak ellenére, hogy én szerettem azt a sulit, a saját gyerekemet csak akkor íratnám oda, ha előre megmondhatnám, kik azok a tanárok, akiket a közelébe se engedjenek. (A cikkben és utána a kommentekben megnevezettek között nincs ilyen.)