molot navrud

Valaha én is ebbe az iskolába jártam, igaz, nem ebben az évezredben. A delmagyar.hu cikkében és a kommentjeiben megnevezett tanárokat ismerem is. Szerettem azt a sulit, soha nem bántott egyik tanár sem, bár azt saját szememmel láttam, amikor néha testnevelés órán elcsattant egy-két pofon. Megjegyzem, soha nem ok nélkül, ami persze nem legitimálja a dolgot, viszont az sem mellékes, hogy nem passzióból pofozta fel a tanár a kölyköt. Hanem mert rá akarta borítani az ugrószekrényt a hülyegyerek a másikra, például.

Nem hiszem, hogy manapság sokkal több balhés gyerek járna az általános iskolákba, mint bármikor korábban. Nekem is volt osztálytársam, aki megrugdosta a másikat, és iskolai verekedések is voltak sokszor, csak akkor azok előtt nem történt pár nappal néhány sokkal súlyosabb, gyermekek által elkövetett bűncselekmény az országban (Blaha, gimnazista fiú agyonverése stb.), nem volt ennyire bulvárszagú úgy általában a média, mobiltelefonja pedig maximum a tornatanárnak volt, méteres antennával. Ennek megfelelően nem is kapott ekkora visszhangot egyik balhé sem. A verekedő srác, ha jól emlékszem, igazgatói intőig jutott, a másik meg talán megtanulta, hogy ha nekimennek, akkor nem az a legcélszerűbb, ha lefekszik a földre, hanem ha visszaüt. (Ki az, aki szerint, ez nem így van? Jó, és most őszintén?)

Akármilyen is volt a visszhangja a tavalyinak, ebben az évben is lesz Fonogram-díjátadó, aminek színvonalát előre borítékolhatjuk. Meg sem kell várni a díjak kiosztását, elég csak a jelöltekre és a kategóriákra pillantani. Jól látszik, hogy háboroghatnak akárhányan miatta, a szervezők, a jelöltek és díjazottak nagy része továbbra is szeret úgy csinálni, mintha ez az egész rendezvény és maga a díj egy fajsúlyos, értéket hordozó, kulturális jelentőségű esemény lenne és lett volna az elmúlt években. Szerintük jó ez az egész úgy, ahogy van. Ennek megfelelően aztán tavalyhoz képest semmi változás nem történt, maradtak a kiábrándító jelöltek és a totális inkompetenciáról árulkodó, sőt, ordító kategóriák.

Csak a két kedvencemet idézem, a többi ott van a linken:

az év hazai dance vagy electro albuma
B. TÓTH LÁSZLÓ - Retro Poptarisznya (Private Moon)
BEAT DIS - Keep Still! (Chameleon Records)
JOSH & JUTTA - Szabadon (mTon)
SINGAS PROJECT - Yolife (Chameleon Records)
ZAGAR - Cannot Walk Fly Instead (CLS Music)

az év hazai rap vagy hip-hop albuma
BELGA - Zigilemez (1G)
L.L. JUNIOR - Fehér holló (Magic World Media)
LUDDITÁK - Tizenegyes (Playground Records)
MAJKA - Húz a szívem haza (mTon)
OGLI G. - Full gizda (Universal Music)

Kell-e ecsetelni, hogy mi a probléma ezekkel? Ugye nem?

Valamelyik este volt Tarantino legjobb filmje a Viasaton, amit a port.hu imígyen bírt röviden bemutatni címlapján:

Jackie Brown (Pam Grier), a kalandos előéletű légikisasszony ismét zűrös ügybe keveredik. Könyörtelen rablók és idegbajos rendőrök rajzanak körülötte, ám ő végül mindenkinek túljár az eszén.

Remélem, legközelebb mondjuk a Hatodik érzéket fogják úgy ajánlani, hogy "ez az a film, amiben Bruce Willis igazából végig halott", vagy valami ilyesmi.

Azt már meg sem jegyzem (ja, de), hogy bár legalább tizenötször láttam a Jackie Brownt, de "könyörtelen rablók" eddig még egyszer sem tűntek fel benne. Lehet, hogy annak idején szar dvd-t vettem?

Körmendi János (1927-2008)

UPDATE - 2008.01.13.: Az elmúlt napokban blogok tömkelegén az összes neten elérhető kabaréjelenet videója előkerült Körmendi Jánostól, így képtelenség olyat kitenni, ami már ne lett volna valahol. Ennek ellenére a kötelező darabok innen sem maradhatnak le, sőt azokon kívül is található még néhány emlékezetes alakítást felidéző videó a tovább után.

Már le-fel görgettem az oldalt nagyjából ötször, megtudtam, hogy a Drehert Koccintósnak, a Puskás Stadiont Góllövő Arénának, a Semmelweis Egyetemet pedig inkább Gyógyító Táltos Egyetemnek kéne hívni, de azt még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez most valami vicc, vagy mi?

Nagy nap ez a mai: címkepremier a mistablogon. Hogy ez baromság? Tényleg az, eddig sem volt soha ilyen, ráadásul értelme sincs túl sok, de valahogy be kellett vezetni ezt a posztot. Arról van szó, hogy mostantól nem csak reggelizene lesz néha, hanem lesznek klipek mindenféle komolyabb apropó meg bővebb körítés nélkül. Azért, mert eszembe jut, rég hallottam, most hallottam először és megtetszett piszkosul, vagy akármi másért, olyanért, amit nincs kedvem elmagyarázni, de ha lenne is, lusta lennék hozzá. Netán pusztán csak mert nincs időm rendesen frissíteni és ezzel terelek addig, amíg lesz. Szóval zenecsakúgy.

Elsőként az alábbi videó kerül a címke alá, bár máris rendhagyó módon, hiszen annyit azért rögtön szeretnék hozzáfűzni, hogy ez minden kétséget kizáróan az elmúlt nagyjából egy év egyik legjobb magyar popszáma és egészen biztosan a legeslegjobb punkszáma. A szöveg zsenialitására hosszú ideje rendszeresen rácsodálkozom, az utolsó sortól pedig a nagyon sokadik meghallgatás után is elröhögöm magam. (Akik nem értik, nem hallják, azok a videó youtube-oldalán találják a pontos szöveget.)

Mindenünk megfagyott - SZIN ICE, első nap

Bárhova, csak valahova, ahol meleg van! - mondta mellettem a bejáratnál egy tizenéves leányzó, de a bulivillamosnak nevezett óránkénti járat csak utazásra volt alkalmas, melegedésre nem. Az SZKT és a szervezők - nyilván jól megfontoltan - nem az újabb, fűtött villamosokat indították útnak, hanem a nagyjából Krisztus előtt négyezerből származó, nyekergő, csattogó, kattogó őskövületeket, amiken kapaszkodni is csak akkor érdemes, ha van kesztyűnk, vagy ha idén már nem akarunk onnan elmozdulni, hiszen fél perc alatt odafagyunk a valaha kapaszkodónak gyártott fémcsövekhez.

Jobb klíma, jobb buli - SZIN ICE, második nap

Hajnal háromkor az előző naphoz hasonlóan szintén a bulivillamosnak nevezett őskövülettel hagytuk el a jégpályát, ám - és ez mutatja legjobban talán a két nap közötti igen erős különbséget - míg szombaton ekkor már velünk utaztak a jegyszedők is és gyakorlatilag alig maradt bulizó a jégpályán, addig vasárnap este még jócskán tartott a buli a SZIN ICE-on.

A szilvesztert máshol töltöttem - SZIN ICE, harmadik nap

Éppen ezért nincs is beszámoló. Boldog új évet!

Valószínűleg egy egész generációnyi gyereknek alakult volna másképp az élete, ha az Égbőlpottyant mesék eredetileg is olyan, mint ez. Belegondolni is szörnyű, hányan kezdtek volna idő előtt Szigetre járni, bélyegezni, meg idős asszonyokat inzultálni, az ütközőn való utazásról nem is beszélve.

De szerencsére Levente Péter és Gryllus Vilmos egy kicsit más stílusban, ám kétségtelenül legalább ennyire pszichedelikusan nyomták, így egy ideig elvonták a figyelmünket a buzgálkodásról, és most, túlélve a kilencvenes évek minden megpróbáltatását, beleértve az említett tévéműsort is, módunkban áll röhögni az alábbi videón.

A Bëlga sohasem felejthetetlen klipjeiről volt ismert és ezzel a hagyománnyal a legújabb sem szakít: hiába ülnek a poénok, hiába korrekt a kivitelezés, mégsem vág földhöz. Ennek ellenére itt van, tessék legalább egyszer megnézni! (Amúgy nem arról volt szó, hogy a Melóshoz lesz klip?)

A történet mostanra nagyjából bejárta a teljes magyar webet, lassan már el is felejtettük, ám most itt a folytatás, ami legalább olyan élvezetes és tanulságos, mint a korábbi volt (a linkelt oldalon legalul), és ha lehet és egy mód és lehetőség van rá, ez sem lesz kisebb siker..!!

Karlheinz Stockhausen (1928-2007)

A szám címe Little Bit, az énekesnő neve pedig Lykke Li és itt meg itt lehet felőle bővebben tájékozódni. A Yummie-n találtam, és osztom az ottani véleményt: esély van rá, hogy ebből egy jó kis sláger kerekedik hamarosan. Persze nem nálunk, hanem jobb helyeken.



Valahogy így hangzik egy jól eltalált, finom, csajos popszám 2007 végén. A videó pedig pont elég hülye ahhoz, hogy érdekes legyen. Azt hiszem érdemes lesz figyelni a kisasszonyra.

A Váradi Roma Café Umbala Umba című slágere pontosan az a fajta zene, amit ha direkt akarnánk, akkor sem tudnánk szétfikázni. Megvan benne minden, ami egy slágerhez kell, távol áll a gagyitól és őszintének hat az egész. Egyetlen baja - nem a számnak, hanem nekem vele -, hogy az elmúlt fél évben hatmilliószor hallottam, gyakorlatilag kis túlzással az összes kocsmában, plázában, klubban és mindenhol ahol megfordultam, de hát ez a slágerek sorsa. Kellemes szám, mondjon bárki bármit.

És van benne egy érdekesség is. Az Umbala Umba bizonyos részei és a What's Going On In Brazil című Franco Micalizzi-szám igencsak hasonlít. Ez utóbbit biztosan sokan ismerik, csak nem így, hanem úgy, hogy annak a Terence Hill- és Bud Spencer-filmnek a zenéje, amiben mindkettőjükből kettő van. Szóval a Nincs kettő négy nélkülé, ám ez nemhogy rontana valamit a Váradi romák zenéjén, hanem épp ellenkezőleg. Biztos azért is, mert igencsak szeretem a Terence Hill-Bud Spencer-filmeket, ezt pedig különösen. De hát ki nem? (Attól most tekintsünk el, hogy a kertévék minden ünnepkor őket húzzák elő, az engem is idegesít.)

Itt van az Umbala Umba, ha valaki még tényleg nem vette észre az egyezést. Kettő perc harminc másodperc után tessék figyelni. (A videó után van egy tovább is, leginkább Tomoo kedvéért szólok.)

Nem kezdem el magyarázni, mit jelent a médiahekk kifejezés, egyrészt, mert biztos mindenki találkozott már vele, másrészt, mert aki mégsem, annak legyen elég annyi, hogy semmi köze a halhoz, amúgy pedig olvassa el itt.

Szóval valami ilyesmivel próbálkozott ma reggel a TV2-n Fekete "Én afrikai vagyok bazmeg" Pákó és egy Gerencsér Tamás nevű elsőfilmes rendező. Előbbit senkinek sem kell bemutatni, utóbbiról miután megnéztem debütáló filmje szájtját, csak annyit tudtam megállapítani, hogy rettentő komolyan vehető arc lehet, plusz úgy rémlik - komoly bulvárismereteimben kutakodva -, mintha ő lett volna az, aki elszerette Kiszel Tünde egykori nagy szerelmét, akiről kapcsolatuk során minden bizonnyal csak a naptárkirálynő nem vette észre, hogy milyen színekben játszik. Az illusztris páros hírnevükhöz méltóan oldotta meg a feladatot, így aztán azt gondolom, nem túlzás állítani, az idei év egyik legszánalmasabb, és legnevetségesebb médiaeseménye lett az övék, már ami a kertévék és bulvárlapok világát illeti.

Azokban a közép- és általános iskolákban, ahol szerdán a sztrájk miatt háromnál kevesebb órát tartottak meg, még ebben a tanévben valamikor a tanároknak pótolniuk kell a meg nem tartott órákat, hiszen törvény írja elő, hogy egy tanévben 181 napon tanítsanak. De akkor mégis mi a franc értelme volt így a sztrájkjuknak, ha végül valójában egyetlen óra sem marad el ténylegesen?

"Kicsit elmentem hazulról, túl a kapun.
Át is változom, hogy bajom ne essék,
és ne aggódj miattam."

Szabó Magda (1917-2007)

Norman Mailer (1923-2007)

Lehet mondani, hogy már unalmas, ezerszer hallott, a csapból is a Justice folyik, de attól még ez az év egyik legnagyobb slágere és most eszembe jutott, szóval kirakom. Azért mert fasza. (Tomoo kedvéért szólok, van a videó alatt egy tovább is.)

Az élet úgy hozza, hogy időnként nem csak nap kérdése van, hanem nap poénja is. Akad, hogy ez utóbbi gyakoribb. Úgyhogy egy ideje gondolkozom is, hogy legyen itt néha nap poénja, de ez most nem olyan fontos. Mint ahogy az sem, hogy az alább leírtakról már hetek óta lehet tudni, számomra a mához kapcsolódnak.

Szóval a lényeg:

Herendi Gábor a Magyar Filmszemle Tanácsának új elnöke. Sirvaröhögök.

Miért lepődnek meg a legtöbben, amikor újabb bizonyítékok kerülnek elő arról, hogy a parlamentben (nagyátlagban) közönséges tolvajok ücsörögnek?

A Délmagyarország című napilap online kiadásának dizájnere vajon mégis honnan meríthette az ihletet, amikor megalkotta a szájt jelenlegi verzióját?

Le a kalappal, Gábor! Szép volt. Nem vagyok rajongó, nem nézem rendszeresen a futamokat, de ez a minimum.



Stefano Favaro, az új világbajnok menedzsere pedig egészen biztos, hogy mióta nálunk is üzeletemberkedik ezzel tett a legtöbbet az országnak. Mert mi mással tett volna? A hallgathatónak jóindulattal sem nevezhető zenei produkcióival például aligha. Hacsak Talmácsi nem az utóbbi szájton hallható megindító szerzeményt hallgatta az edzéseken. Bár kétlem. A sportmenedzserkedés jobban megy, lássuk be!

Már azt hittétek, hogy a nagy várakozás után nem is fogok írni az új Bëlgáról, mi? Dehogynem, éppen most. Csak előbb meg kellett hallgatni tisztességesen, figyelmesen, alaposan, mint ahogy Veres Jánosék készítették az idei költségvetést.

Megtettem és komoly következtetéseket vontam le.

A Zigilemez (amit a címről korábban írtam, meg amit a borítóról a fent linkelt másik posztban, azt a tizenhét szám többszöri meghallgatása után is tartom) akárhogyan is hallgatjuk, kétségkívül eddig az egyik legjobb Bëlga-album. Ha valamelyik korábbi jobb nála, az csak a legelső lehet. (De erről majd csak később, a tovább gomb és néhány körmondat után.)