molot navrud

Ez itt egy nagyon szórakoztató játék. A legviccesebb, amit hosszú idő óta láttam.

Aki szerette annak idején a Street Fightert, a Mortal Kombatet és a hasonlókat, de úgy érezte, nem elég realisztikusak neki a karakterek, annak ajánlott.
Aki meg mindig úgy gondolta, hogy a világ ilyen-olyan vezérei akkor lennének igazán faszagyerekek, ha szemtől szemben intéznék el nézeteltéréseiket, annak pláne. 
Itt végre elverhetjük Hitlerrel Sztálint, Ghandival XVI. Benedeket, Castróval Busht, esetleg fordítva. Ahogy tetszik.

Viszont vigyázat! Az első néhány menetet kísérő garantált önfeledt röhögés miatt kezdetben könnyen elpáholhatnak bennünket.

UPDATE: Az eredeti oldalra jelszót tettek érthetetlen okokból. Nem tudom mikor, de amint észrevettem - VV szólt, ezúton is kösz! - kicseréltem a linket, úgyhogy a játék újra elérhető.

Megfelelve szép hagyományunknak, miszerint minden kulturális áramlat - egy nagyon vékony réteget leszámítva - több éves késéssel érkezik meg hozzánk a jóval előrébb járó, nálunk szerencsésebb nyugati és egyes távol-keleti országokból, az elmúlt pár évben itthon is divatba jött a múltbarévedés, előbb a hetvenes, majd a nyolcvanas évek megidézése. Vagy nem is megidézése, inkább erőltetett előráncigálása. A megidézés azokban az említett szerencsésebb sorsú országokban történt, történik, és ennek egy rakás példája van zenében, divatban, satöbbiben.

Felületesen figyelve azt mondhatnánk, nálunk is ez van, tombol itt is a retro. Kicsit nagyobbra nyitva a szemünket viszont egészen másképp fest a helyzet.

Az új irányzatokra fogékony, előbb említett szűk réteg - mint ahogyan máshol is - régen túl van már az elmúlt évek retro korszakán, annak csak néhány értékesebb elemét vitték tovább, ám a tömegkultúra - ebben a szerencsétlen sorsú országban - még bőven fenékig a retróban tapicskol. Egész pontosan az annak nevezett izében. Merthogy az sem tisztázott itt a legtöbbekben, mi a fene is az a retro.

Worluk blogján hívja fel a figyelmet erre a videóra (LGT-vel nyit a Sziget), és hát tényleg, érdemes megnézni.

A legérdekesebb a felvezetés, amiről többszöri megnézés után sem tudtam eldönteni, hogy vicc ez, vagy mifene. Ha vicc, akkor elég gyenge, ha meg nem, akkor juj. Gyilkosok, Őrültség, meg Vegyi Fivérek. Aha. Haha.
Tovább nézve a videót, a végére kikerülhetetlenül felvetődik a kérdés, hogy vajon mi a fenéért beszélget Betlen János a Szigetről a szervezőkkel, amikor ordít róla a totális inkompatibilitás és közönyösség, valamint az a tipikus, szolid lenézéssel párosított művi értetlenkedés, amivel a nála évtizedekkel fiatalabbak szórakozási formáihoz viszonyul. Mindez pedig láthatóan rettentő kényelmetlen, görcsös hangulatot kelt még a vendégekben is.

Mindenesetre Betlen legnagyobb szerencséje, hogy nem szerepel az idei programban Aphex Twin, Alec Empire, a Daft Punk, a Swayzak vagy a Dublex Inc. Arra meg már tényleg gondolni sem merek, mit mondott volna, ha jön a Groove Armada, Fatboy Slim, a Nightmares On Wax, Kid606, I-f vagy a !!!.

(Jani itt megy házhoz)

Nos, mégse jön Snoop. Kitiltották szegény ebet az Egyesült Királyságból és ezen úgy megsértődött, hogy rögtön hazautazott nyalogatni a sebeit. Így aztán elmarad/csúszik az európai turné összes hátralévő állomása, szóval nem kóstolja meg a magyar csajokat, az itteni füvet, meg semmit se. Egyelőre. Később talán. Bővebben itt.

A jó hír a rosszban, hogy legalább nem kell azon agyalniuk a nagy magyar hiphop nation jeles képviselőinek, hogy vajon miként feleljenek meg a dress to impress rettentő elvárásának. Lehet visszavinni a frakkokat a kölcsönzőbe, srácok!

Néha belehallgatok a Sláger Rádió adásába. Leginkább, amikor a Bumeráng van. Ilyenkor érdekes megállapításokat szoktam tenni. Például, hogy Bochkorék rendre több hónapos netes poénokon röhögnek. Ma mondjuk ezen. Amúgy a műsorral nincs különösebb problémám, sőt, szerintem összességében sokkal jobb, mint a többi országosan fogható rádió reggeli műsora. Mondjuk az is igaz, hogy ez inkább azok szégyene, mint Bochkorék érdeme. Na mindegy, amúgy sem róluk akarok szólni.

Hanem arról, hogy ez a nyavalyás Sláger már sokadszorra játssza el azt, hogy teleharsogja a világot azzal, hogy bizony ők valódi zenét játszanak. Nem másmilyet, hanem valódit.
Ezen belül ma éppen az ütötte meg a fülem, hogy asszem ezen a hétvégén a kilencvenes évek valódi zenéi szólnak majd, és nem lesz se teknó, se repp.

Hűazannyát! Namégegyszer! Se teknó. Se repp. Csak a valódi. Ez már döfi!

Pénteken megírta az Index, hogy jön. Azóta gondolkozok rajta, hogy ez most szééép, vagy olyan, hogy hát, így na.
Vagyis, hogy - érthető nyelven - ennek örülni kell-e, netán közömbös nyugalommal tudomásul venni, és különösebben nem foglalkozni vele.

Ha abból a szemszögből nézzük, ami az indexes cikk kommentjeiben is felvetődött, azaz, hogy már éppen leáldozóban van a zenecsatornáknak, és amúgy is, minden ilyesminek, hiszen az a réteg, amelyiknek érdemes lenne értékes műsorokat készíteni már régen a net felé fordult, akkor valóban nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Ám, ha egy pillanatra hajlandóak vagyunk belátni, hogy létezik még - főleg errefele, minálunk - bőven olyan réteg is, amelyik nem nőtt össze a világhálóval, akkor talán mégis találhatunk értelmet a magyar MTV-ben. Főleg ha valóban olyan lesz, mint ahogy hírlik.

Kaszás Attila (1960-2007)

Csütörtökön, magyar idő szerint ötkor online sajtótájékoztatón jelentette be Mick Jagger, hogy júliusban Magyarországon is fellép a Rolling Stones - írja a FigyelőNet.

Úgy látszik ez a nap - legalábbis ezen a blogon - arról szól, hogy milyen zenei nagyágyúk jönnek hazánkba a közeljövőben. A Stones amúgy járt már nálunk egyszer, '95-ben, idén pedig július 20-án érkeznek a Puskás Ferenc Stadionba.

A FigyelőNet híre egyébként több érdekes adatot is tartalmaz: például, hogy Jaggerék összesített életkora 253 év, vagy hogy a tavalyi turnén Rióban több, mint egymillió néző előtt zenéltek, és volt olyan koncert, amire akár 3500 fontért lehetett jegyet kapni a netes feketepiacon.
Az öregek a nagy hajtás ellenére, így hatvan felett figyelnek azért az egészségükre is: minden fellépésen akad kéznél egy életmentő elektrosokk-készülék arra az esetre, ha netán leállna valamelyik zenész szíve a buli közepén. Még szerencse!

Már csak arra vagyok kíváncsi, vajon mennyi lesz a belépő - nem a feketepiacon - a budapesti koncertre.

A stricihiphop királya, Snoop Dogg Magyarországra jön. Fellépni. Nem vicc. Tényleg.

Nem szokványos show lesz, hanem - amennyiben jók az információim - egy nagyobb hepaj előtt ideruccan hozzánk, lenyom 4-5 számot (vagy amennyit érez) a Studióban, aztán bulizik ő is, megkóstolja a magyar lányokat, az itteni füvet, meg ilyesmi. Csak lazán. Official Afterparty Tour. Hakni, mondhatjuk úgy is. Vagy szebben úgy, hogy exkluzív klubfellépés.
Mindegy, a lényeg, hogy ehhez mérten a jegyár sem egy fél vagyon, hanem csak négyezer forint.

A fősodros (nemszeretem, hogy óvörgránd) hiphop emszík közül kevés van, akit igazán szívesen hallgatnék meg élőben, és akiről úgy gondolom, érdemes is lenne rá komolyabban pénzt költeni, de Snoop ilyen. Főleg, ha egy normál, nagy show-ról van szó. Jelen esetben kicsit zsákbamacska, ám a semminél jobb. Vélemények?

UPDATE 1: Azóta kiderült, hogy VIP-jegyket is lehet venni (ezen mindig röhögtem), mindössze 35000 forintért. Szinte ingyen.

UPDATE 2: Változtak a dolgok. Hogy miért az van a fenti linken, ami, arról bővebben itt.

Hát ez meg mégis mi a fasz?! Gigi D'Agostino összeállt az Aqua nevű barbizenekarból a kopasz csávóval?
Nem. Ez a jövőre 60 éves Jean-Michel Jarre legújabb, március 26-án megjelenő albumának címadó dala. Az ám!

Jarre sosem tartozott a kedvenceim közé, a korai elektronikus zene egy tucat számomra fontosabb művészét tudnám felsorolni, ám ettől függetlenül érdemei vitathatatlanok. Így ezek felemlegetésével nem is szaporítanám a szót.

Amikor először láttam a klipet, az első gondolatom az volt, leszámítva az első bekezdés első mondatát, hogy az öreg szintidzsánki, aki amúgy úgy néz ki, mintha a saját fia lenne, menthetetlenül elmerült a fiatalság hajszolásában. A második viszont már az, hogy talán direkt írt egy ilyen pocsék, a legszarabb tinidiszkók zenei világát idéző izét, hiszen így majd a szokásosnál is többen lesznek kíváncsiak az új lemezre, és hogy végképp agyára ment-e a teremin.

Bízom benne, hogy ez utóbbi, mert bár tényleg nem volt sosem túl meghatározó számomra Jarre, szar lenne szembesülni vele, hogy már ő is ilyen undorító gagyiban utazik.

Hírtelen felindulásból átjöttem ide a Freeblogról. Gondoltam legyen mistablog 2.0. És ha már lesz, akkor rögtön molot navrud, ami amúgy egy korábbi mix-sorozatom címe is. Egyébként nem szűnt meg az sem, csak gondoltam kiterjesztem a hatáskörét ennek a kétségkívül magas minőséget jelentő brandnek.

Az ötletet tett követte, úgyhogy az elmúlt napokban alapoztam, építettem, fúrtam, faragtam, csavaroztam, kalapáltam, és így mostantól itt tolom tovább, durván. Lesz szó zenéről, filmekről, médiáról, politikáról, meg ami még eszembe jut, és amiről véleményem van. Viszont személyes napló, magánügyek kiteregetése nem lesz.

Jelenleg bárki kommentelhet és ez remélem így is maradhat, ám az idióta, nem a témához kapcsolódó, személyeskedő hozzászólásokat, a megalapozatlan, céltalan fikázást moderálni fogom könyörtelenül, az emiatt reklamálókat meg pláne. De bízok benne, hogy erre nem lesz szükség.

A korábbi freeblogos blog, mint mistablog 1.0 megmarad archívumként, ott további posztok nem lesznek.

Na, toljuk!