molot navrud

Vita indult a KönyvesBlogon a nagyon sok spoilert tartalmazó és a spoilermentes Harry Potter-cikkek nyelvezete miatt. Pár fanről ugyanis kiderült, hogy mellékállásban nyelvőr, és komoly megrázkódtatásként éli meg, hogy a könyvet bemutató, véleményező blogger olyanokat mert leírni, hogy fílingje, real arcok, tón meg hasonlók. Me ettő pusztú az becses anyanyelvünk, sej!

A vitába beszálltam én is, mert éppen akkor pont arra jártam, meg mert amúgy is szeretek vitatkozni, na, bevallom őszintén. (Robit ez nem hatalmazza fel Jarre-témában semmire!) A Harry Potter utolsó részéhez érdemben hozzászólni meg úgysem tudtam volna.

Ha valakit érdekel, itt olvasható a vita. Itt, meg itt, meg itt pedig néhány az én hozzászólásaim közül. Ez itten meg ugyanaz a téma egy másik blogon, ennek hatására.

Jöhetnek a kommentek, ha van vélemény.

A múltkor pár mondat erejéig volt szó az International Ponyról, amiről azt bátorkodtam írni, hogy debütáló albumuk az ezredforduló óta kiadott egyik legjobb lemez. Nos, ezt még mindig tartom, ám úgy sejtem sokan e sorok olvasói közül minden invitálásom ellenére sem hallgatták meg az említett albumot az Elektroliton. Ezt a rettenetes hibát most kiküszöbölheti, aki akarja: előkerestem néhány klipet, így nem kell kezdési időpontokhoz alkalmazkodni, de mégis közelebbről meg lehet ismerni a banda pár zenéjét, ráadásul itt kép is van, nem csak hang.

Nem kell megköszönni, kommentelni viszont muszáj, különben mostantól kezdve csak Balázs Palit fogok linkelni. A videók a tovább gomb után.

Fogalmazódott már meg bennetek a kérdés, hogy vajon milyen lehet a kortárs elektronikus zene egyik legjobb formációjának, a Boards of Canadának, és minden idők legviccesebb tévésorozat-sztárjának, az énekesként - saját állítása szerint - még a berlini fal lebontásában is komoly érdemeket szerző David Hasselhoffnak a közös produkciója? Nem? Megértem. Ilyen csak nagyon beteg embereknek jut eszébe, de még szerencse, hogy vannak ilyen emberek. Ha nem lennének, nem jött volna létre ez a frenetikus audiovizuális élményt nyújtó videó, aminek előkotorásáért VV-nek lehet hálát rebegni.



A nyugalom helyreállítása érdekében a videó megtekintése után rövid időn belül javasolt megnézni és meghallgatni a tovább gomb után található valódi remekművet is!

Van egy felsorolás valahol a blog.hu (egész pontosan az Inda) gépházblogján azokról a blogokról, amiket az Index szerzői írnak. Ezek között van a KMK is, azaz a Közveszélyes Munkakerülő, ahol munkaidő aktív elkúrására szánt flashjátékokat gyűjtenek. Pár nappal ezelőtt találkoztam először ezzel a bloggal, gondolom, például azért nincs az Index címlapján állandó elérés hozzá, mert nem frissül túl nagy tempóban és amúgy is egy rakás ilyen gyűjtőoldal van. De lehet, hogy rosszul gondolom. Mindenesetre nem rossz blog, néha érdemes ránézni, lehet rajta találni sok vicces és kellemes szórakozást nyújtó játékot, meg olyat is, ami annyira geci nehéz, vagy annyira borzalmas hülyeség, hogy éppen ezért nem lehet megállni röhögés nélkül.

Gondoltam szólok. Vagy rajtam kívül ezt a blogot már mindenki ismeri ezer éve?

UPDATE: Ez vicc, bazmeg :D Megírtam ezt a posztot, élesítettem, aztán megnéztem az Index címlapját, és erre mit látok? A KMK legutóbbi gyűjtése a címlapon. Széééép. (12:35)

Amennyiben ez itt tényleg az egyetlen videofelvétel, ami közvetlenül a támadás után készült, és amennyiben tévéstábokat tényleg egyáltalán nem engedtek a reptér közelébe, hogy forgatni tudjanak az eset után, úgy ez az ember vajon miért pont a TV2-nek adta a szalagot? Mert ezt szerette annyira nagyon nézni mikor még itthon élt? Ha mindez valóban úgy van, ahogy mondják, nyilván lettek volna még érdeklődök, akik - gondolom - komoly összegeket fizettek volna érte.

Horn Gyula 75 éves. Hogy ez mit jelent? Annyit mindenképp, hogy nem mai gyerek. Amikor született, még élt József Attila, Karinthy Frigyes, Horthy Miklós volt Magyarország kormányzója és Gömbös Gyula volt a miniszterelnök. Velencében abban az évben rendeztek először filmfesztivált, a Grand Hotel című mozi pedig megkapta a legjobb filmnek járó díjat az ötödik Oscar-gálán, de ebben az évben készítették A sebhelyes arcú eredeti, fekete-fehér változatát is. Sőt, ugyan abban az évben szültetett Milos Forman, Andrej Tarkovszkij, Omar Sharif és François Truffaut is. Szóval ilyen öreg Horn Gyula.

A köztársasági elnök viszont, legyen Horn bármennyire öreg, és akarja bármennyire Gyurcsány és az MSZP, nem szándékozik kitüntetni a kis törpét. Emiatt aztán az ország egyik fele most nagyon utálja a köztársasági elnököt, a másik fele meg még ennyire soha sem szerette. Megszokott helyzet ebben a nehezen megszokható országban.

Még szerencse, hogy van Index, akik a lehető legszellemesebben köszöntik a volt pufajkást és a volt miniszterelnököt. Itt.

Hűha, micsoda botrány van itten, kérem!

Az EU filmalapja fogta magát, és készített egy 44 másodperces kisfilmet, feltöltötték a YouTube-ra és azt a címet adták neki, hogy Film lovers will love this! A film arra hivatott, hogy propagálja: Európa (mármint az unió) támogatja az Európai filmeket. Ettől aztán úgy kiakadtak az Európai Parlament konzervatív képviselői, főleg a lengyelek, hogy napok óta áll a bál a videó körül. Merthogy a 44 másodperc szexjelenteket tartalmaz, és azt mondják, ez ízléstelen, kínos, erkölcstelen, miegymás.

Megnézve az egyik képviselő által pornónak nevezett videót, persze rögtön világossá válik, hogy a derék készítők nem mondjuk Rocco Siffredi, vagy Michelle Wild lazább jeleneteinek részleteit vágták egymás után, dicsőítve az európai filmgyártást, hanem fesztiváldíjas, elismert, javarészt nagyszerű művészi alkotásoknak azokat a részeit, amikben teret engednek a szereplők a libidónak. (Amelie csodálatos élete, Lány gyöngy fülbevalóval, Rossz nevelés, Hullámtörés, Fallal szemben stb.)



A videót több mint két millióan látták eddig. Az EU által a YouTube-ra töltött videók közül messze ez a legnézettebb, ami mondjuk a médiafelhajtás miatt nem meglepő, de egyébként sem, tudva azt, hogy a drága európai honatyák mostanáig olyan filmekkel örvendeztették meg az internetet saját YouTube-csatornájukon, mint például az EU és az USA nagy múltú partneri viszonyairól szóló remekmű, vagy a Hírszerző által is kiemelt, hihetetlenül izgalmas videó a cukorrendtartás reformjáról.

Az International Pony első, 2002-ben megjelent, szerintem zseniális lemeze, valamint a Hexstatic 2003-ban limitált példányban, csak egy fesztiválra, fehércimkésen kiadott bootlegjei hallhatóak az Elektrolit műsorán, két héten keresztül hétfőtől-szombatig, egymást váltva minden este. Hétfőn a Hexstatic, kedden a Pony és így tovább.

Mindkettőt érdemes meghallgatni. A Hexstatic-bootlegek érdekesek, DJ Koze formációjának We Love Music című albuma - amit tavaly követett folytatás, és majd arról is lesz szó - pedig tényleg, komolyan mondom, a 21. század eddig kiadott lemezei közül az egyik legjobb. Aki nem ért egyet, az vessen magára.

Kicsit bővebben itt, de a lényeget elmondtam. Tessék fülelni a lemezeket, meg amúgy is, úgy általában az Elektrolitot, itt.

Mármint a mistablog 2.0, ami túl van eddigi történetének leghosszabb szünetén. Egy rakás dolog van, amiről lehetett volna elmélkedni itt az elmúlt hetekben, és lesz is, amit utólag előszedek, mégis nagyrészük menthetetlenül szó nélkül marad majd. No, de sebaj, úgyis volt róluk szó más oldalakon, vélhetően az itteni lehetőségeknél amúgy is komolyabb formában.

Az elmúlt hetekben kapott, a folytatásról türelmetlenül érdeklődő kommenteket, leveleket és egyéb üzeneteket köszönöm, jól estek. Dedikált gyermekkori fotót sajnos nem tudok küldeni, ne kérjetek, annak a fiatal házaspárnak pedig, akik rólam szeretnék elnevezni születendő gyermeküket, üzenem, hogy részemről rendben, de azért gondolják meg még egyszer jól!

A továbbiakban mintha mi sem történt volna. Persze azért kommentbe jöhetnek az üdvrivalgások.

Mostanában időm semmire, nem hogy posztot írni, ezért úgy döntöttem lopok VV blogjáról videót. (Megjegyzem elég bátor vállalkozás ez, mert enélkül is azzal jön mindig, állandóan, hogy minden jó zenét ő mutat nekem. Közben, persze dehogy :D)

Nem túl sokat hallottam eddig az Architecture In Helsinki nevű bandáról, voltaképpen semmit, és most sem néztem utána minden apró részletnek. Annyi viszont már bizonyos, hogy nevükkel ellentétben több közük van Ausztráliához, mint Finnországhoz, túl vannak már két nagylemezen, sőt egy remix-albumon is, és legújabb egészestés korongjuk nemsokára, idén nyáron jön ki Places Like This címmel, amiről a Heart it Races lesz az első kimásolt EP. Nem mellékes: annak idején, az első maxijukra Bogdan Raczynskit kértél fel, hogy készítsen egy remixet, szóval sejtenek valamit az arcok.

Itt a Heart it Races videója, tessék megnézni. A klip vicces, a zene kurvajó.

Gyakran hangzik el, hogy 2001. szeptember 11. óta sokszorosára nőtt a terrorizmustól való félelem az egész nyugati világban. Úgy tűnik viszont, hogy tévedünk. Sokkal messzebbre nyúlik ez vissza. Gondoljunk csak bele! Hosszú évtizedek óta nem tudjuk a választ elemi kérdésekre. Csak egyetlen példát mondok: az ingyom-bingyom tálib-e?

Ma este nyolctól az Elektroliton ismét dance-mérföldkövek lesznek. A második rész, ami eredetileg tavaly áprilisban készült és szintén a newgeneration.hu-ról volt letölthető, mint az előző. Nagy örömömre ez is elég népszerű volt annak idején, ám már ez sem elérhető tudtommal sehol.

Most viszont ez is meghallgatható. Bővebb infó és tracklista itt.

Lesz az első és második résznek is ismétlése, feltehetően jövő héten csütörtökön az első, pénteken pedig a második rész lesz újra, de erről majd még szólok később a kommentek között.

Jó szórakozást!

A Gaudeamus Igitur című, ballagásokról unásig ismert és mindenki által kellően gyűlölt borzalomnak (egyesek merészen dalnak hívják) vajon van-e bármi köze Iggy Pophoz?

Annak idején, amikor még a groove.hu nevű, 2004 nyarán megszűnt elektronikus zenével foglalkozó szájtot szerkesztettem és írtam, készült egy kritika Ricardo Villalobos Taka Taka című mixalbumáról, ami aztán végül soha nem jelent meg az oldalon. Most viszont nemrég újra meghallgattam a lassan 4 éves mixet, ami még mindig tetszik, ráadásul a gépemen is megtaláltam az említett írást, úgyhogy arra gondoltam, felteszem ide. Mert miért ne? Tessék.

Mindenek előtt egy kis közhelyszösszenet: jobb később, mint soha. Apropója, hogy az alább tárgyalt lemez, 2003 nyarán látott napvilágot, ám mindezidáig oldalunkon nem került rá sor. (2004 februárjának elején járunk.)

Ricardo Villalobos neve intellektuálisabb elektronikus zenei körökben jól ismert, és jól (is) csengő név. Szerencsére hazánkban is egyre többen ismerkednek meg behatóbban egyre intenzívebben bővülő munkásságával, melynek lemezlovász oldala mindezidáig két hivatalosan megjelent mixalbumot foglal magába. A Taka Taka az utóbbi.

(Érdekes megfigyelni, akkor még hogyan lehetett írni Villalobosról. Ma már mindez igen viccesen hat, hiszen ő és haveri köre olyan népszerűségre tettek szert azóta nálunk is, hogy a múltkor éppen asszem egy jegypénztáros kisasszony kuckójából hallottam a What's Wrong My Friends? kiszűrődő hangfoszlányait.)

Elmondtak már szinte mindent erről, de akkor is. Döbbenet, gyalázat, undormány.

Nagyon durván aberrált állatnak kell lenni (vagy engedély nélküli régésznek) ahhoz, hogy valaki temetőből csontokat lopjon. Azt meg már fel sem fogom, milyen agy kell hozzá, hogy ez a valaki mindezt politikai véleményének kifejezése érdekében tegye, és az járjon akció során a fejében, miközben egy lassan húsz éve elföldelt test maradványai, csontok között kotorászik, hogy majd mindjárt flakont ragad és grátiszként felfúj a falra valami izmosat. Vagy még előtte, tökmindegy.

Megdöbbenés és aztán semmi. Tenni ilyesmi ellen nem lehet.

Lehet agyalni, hogy miért most, vajon miért pont azt a testet, miért nem egy másikat (hiszen van ott elég lehetséges célpont), ám az egésznek semmi értelme. Bárhol előfordulhat ez, bármikor: degenerált férgek mindig lesznek.

Úgyhogy innen üzenem minden jelenlegi és jövőbeli potenciális áldozatnak, hogy válasszák a hamvasztást és szórassák szét magukat valahol. Síroknál önkifejezni ugyanis nem új keletű dolog, benne van az ilyesmi a pakliban millió éve. Példákat nem említek, pedig lehetne, legendás rockzenésztől kezdve politikai vezetőig ezer irányból.

Ma este nyolctól az előző posztban már szóba hozott Elektrolit műsorán egy tavaly januárban készült mixem lesz hallható. Érdekessége, hogy egy négy órás válogatás a kilencvenes évek meghatározó klubzenéiből. Annak idején letölthető volt a newgeneration.hu-ról, és a korábbi blogomon is kint volt a rá mutató link. Szép számmal le is szedték, ám egy ideje már nem elérhető, mert megszűnt az említett oldal.

Most viszont meghallgatható. Bővebb infó és tracklista itt.

Lesz majd valamikor ismétlés is. A folytatás, a tavaly márciusban készült második rész pedig jövő kedden pénteken lesz, szintén nyolctól.

Jó szórakozást!

Volt ugye egy vita itt az új Jarre-albumról.

Vita, hah. Hát szóval mindenki, akit ismerek, hallotta az albumot, ráadásul füllel is rendelkezik - a Robi nevű, igen komoly vitakultúrával rendelkező kommentelőn kívül -, az belátta, hogy a Téo & Téa című szám egy fos, és bizony az album sem sokkal jobb összességében.

Gondolom, sokan viszont még nem hallották a lemezt. Vagy azért, mert nem érdekli őket, vagy azért, mert nem volt módjuk rá. Most viszont a Webrádió egyik zenecsatornája, nevén nevezve az elektronikus zenére specializálódott Elektrolit, ezen a héten és a következőn, kétnaponta, este héttől nyolcig egy az egyben leadja az új JMJ-lemezt. Úgyhogy hallgathatja, aki akarja. Legközelebb holnap este héttől lesz, aztán meg majd kedden, és így tovább.

Mindenki eldöntheti, hogy milyen. A lehetőség adott.

Na, van itt egy pár dolog. A héten a mistablog kicsit háttérbe szorult, pedig több ötletem is volt, időm viszont kevés. Ezek egy jelentős része már annyira nem aktuális, hogy poszt legyen belőle. Pláne, mivel megírták mások. Így csak fussunk át rajtuk gyorsan.

Akartam írni róla - még screenshotot is csináltam -, hogy a tv2 mennyire ocsmányul volt képes leadni a Zongoristát, holott annak idején éppen arra verték a mellüket - vagy valami mást -, hogy ők a Schindler listáját reklám nélkül, egy az egyben, tisztelettel adózva a téma iránt, satöbbi. Ehhez képest ezt sikerült összehozniuk vasárnap.

Worluk megeresztett egy pár sort a foci-Eb-ről, aminek az eleje azért vicces, mert megpróbálja megmagyarázni, hogy miért is faszság drukkolni egy csapatnak, örülni egy gólnak, a vége viszont azért rettentő fontos, mert pont azt a kérdést fogalmazza meg, ami bennem is már felvetődött párszor. Azaz, hogy "emberek, honfitársak, drukker barátaim! Egyébként nem muszáj? Saját magunknak, csak úgy, nem is építünk semmit?" Tessék elolvasni.

Finoman fogalmazva is távol áll tőlem az ezoterika, nem hiszek az önjelölt mágusoknak, boszorkányoknak és látnokoknak, a magazinok horoszkópjain pedig maximum röhögni szoktam, de most mégis, megmondom a jövőt. Abból pedig a jelent, múltat, a permanens rothadó állapotot. Mert én ilyet is tudok. Wow.

Persze nem kell hozzá senkinek kitenni a tenyerét, előkapni másfél kiló állati belsőséget, kártyapaklira sem lesz szükség, és a madarak vonulása is hidegen hagy.

Ésszerűbb megfigyelésekből lesz most itten megmondva a future. Remélem kellően izgul már a kedves olvasó.

Elbuktuk a 2012-es foci-Eb-t. Sajnálom, tetszett volna, ha mi rendezzük.

Nem azok közé tartozom, akik olyan hiú ábrándokkal álltak ehhez hozzá, hogy ettől lehetett volna újra jó a magyar foci. Sokkal inkább kár, hogy ezzel hatalmas infrastruktúra-fejlesztési, gazdasági, és ha úgy tetszik, országimázs-javítási lehetőséget vesztettünk el.

Az első reagálók közül többen már arról ötletelnek, hogy mire lehetne szánni azt a minimum 100-150 milliárd forintot, amit így most megspóroltak nekünk.

Nekem is van egy javaslatom: egy jelentős részét szánják a lakosság és a robotok összebarátkoztatására, ahogyan azt Worluk megírta hétfőn. Egy másik részét fordítsák "a diák- és utánpótlássport fejlesztésére, valamint a szabadidősport támogatására és az olimpiai felkészülésre", ahogy azt az MDF javasolta ma. A harmadik - természetesen szintén jelentős - részét pedig adják nekem, amint azt én mondom most.

Előre is köszi.

Nemrég olvastam, hogy könnyen lehet, híradót kell majd adni a Viasat3-nak, a Spektrumnak, meg még az HBO-nak is, többek között. Akkor csak egy zavart mivan?!-ra méltattam a dolgot, de most a napokban az is kiderült, hogy már biztos, hogy néhány csatornának, ahol eddig nem volt szokás, hírműsort kell sugároznia. Akkor el is döntöttem, hogy írok erről, és így az ORTT felé irányuló rettentő ellenszenvemről is, amire itt már szenteltem egy fél mondatot.

Worluk ma ugyan beelőzött, tessék elolvasni, de azért még hozzáfűznék a témához néhány gondolatot.

Ne menjünk el amellett, hogy van még olyan csatorna, amiről nem döntöttek. Ilyen például az HBO. A mozicsatorna, amire elő kell külön fizetni.

Szóval hogy is néz ez ki?

Minden hónapban kifizetem az előfizetést, azért, hogy ha akarom, kedvemre akár egész hónapban csak filmeket bámulhassak a tévében, semmi mást. Erre jön az ORTT, izzadt, nejloninges hóna alatt a teljesen nyilvánvalóan bűnrossz médiatörvénnyel, és ebbe belepofázik olymódon, hogy leszarnak engem, előfizetőt és jól megmondják az HBO-nak, hogy márpedig akkor mostantól napi félórában híradót kell adnia, akkor is, ha én, a néző azt kurvára nem akarom.

Már többször terveztem, hogy megéneklem ezt a témát, de csak mostanra jutottam el odáig, hogy tényleg. Tegnap lett volna igazán apropója, csak aztán bezavart a hüvelygomba, így mára csúszott.

A minap azt találtam írni, hogy a magyar közönségfilmekre bőven ráfér, hogy a sárga földig tapossák őket, sőt, köpjenek is rájuk sósavat. Amiről most szó lesz, az egyik olyan konkrét példa, amellyel igazolni szándékozom ezt a korábbi félmondatomat.

Húsvét alkalmából a tv2 úgy döntött, az Egy szoknya, egy nadrág című régi Latabár-film 2005-ös feldolgozásával bünteti a nézőket, ha azoknak nem lett volna elég a saját maguk által előidézett sonka-overdose. Korábban a film ment az HBO-n, sőt a mozikban is. Két éve ez volt az egyik legnagyobb marketing hadjárattal bezengett magyar film, aminek - most megjegyzem, mert aztán már nem akarok erre kitérni: borzalmasan ultragagyi - zenéjét naponta minimum hússzor játszották az országos és különböző helyi kereskedelmi rádiók.

Szó se róla, reklámozzák a magyar filmeket orrvérzésig, nyomják mindenhol, támogatom. Menjen a magyar a moziba be és nézzen magyar filmet! De ne ilyet! Ha csak ilyen van, akkor a magyar maradjon otthon, vagy nézzen mást!

Időnként a tévé előtt étkezek, nemrég is így tettem, amikor egyszercsak az egyik reklám rövid bevezetője után megakadt a számban a falat és kissé nehézkessé vált lenyelnem.

Egyetlen drága asszonyt, kisasszonyt, nagylányt, kislányt sem szeretnék megsérteni, de mindennek van egy határa, csókolom!

Könyörgöm, a tampont még elviseltük a tévében, meg a betétet, néha az inkontinenciáról szóló reklámok is elmentek, viszont nyomatékosan szeretném kérni, hogy ne, ne beszéljünk főműsoridőben egy szórakoztató műsort megszakító reklámblokkban a hüvelygombáról. Vagy előtte írjuk ki minimum azt, hogy most a nyugalom megzavarására alkalmas képek és hanghatások következnek. Akkor legalább fel vagyok készülve, hogy most majd valami erős lesz, de amúgy, enélkül eléggé váratlanul ér, ahogy a hüvelygomba belemászik a tányéromba a képernyőről, közvetlenül a húsvéti sonka és a torma közé.

Van itt egy olyan doboz, kicsit jobbra és kicsit lejjebb, hogy Friss/Vicces/Érdekes. Úgy tervezem, ez lesz az egyik legsűrűbben frissülő rész oldalt. Ha nincs is éppen friss poszt a blogon, abban attól függetlenül még lehet valami új. Friss és/vagy vicces és/vagy érdekes linkek lesznek ott, bármilyen meglepő. Olyanok, amikre nem lesz - vagy csak később lesz - konkrét reagálás részemről, de azért kár lenne figyelmen kívül hagyni. Fontos, hogy itt nem maradnak meg a linkek ítéletideig, hanem egyszerre csak kettő-négy lesz nagyjából.

Gondoltam szólok.

Összekapott az Indexen két magyar filmrendező. Egészen pontosan az egyikkel csináltak egy interjút, amiben leszólta a másik filmjét, aki erre egy nyílt levelet írt válaszképpen, hogy hát azért ezt mégse.

A vicces ebben az, hogy ha elolvassuk az interjút és a válaszlevelet, láthatjuk, hogy mindketten marha önérzetesek, és igen büszkék arra, amit eddig elértek.

Az egyiknek olyan filmek vannak a számláján, mint az Apám beájulna, vagy a Rosszfiúk, a másiknak meg például a Valami Amerika és a mind közül legsúlyosabb Magyar vándor.

Egyetlen javaslatom lenne a rendező urak számára, mielőtt komolyabb vita alakulna ki közöttük: orbitális büszkeségük villogtatása helyett inkább azon dolgozzanak, hogy legalább fejenként egy darab nézhető, vagy annál kicsit jobb filmet képesek legyenek összehozni pályájuk során. Én őszintén szorítok nekik.

(Így zárójelben annyit tennék még hozzá Herendi Gábor felháborodásához, hogy az távolról sem probléma, ha egy rendező nagy nyilvánosság előtt elmondja a véleményét egy másik filmjéről. Főleg nem, ha magyar közönségfilmekről van szó, amikre bőven ráfér, hogy a sárga földig tapossák őket, sőt, köpjenek is rájuk sósavat. A probléma az, ha pont Sas Tamás teszi mindezt.)